Mivel az este jól leittam magam, amit szégyenlek is, reggel óriási fejfájás és hányinger volt társam, A gonoszkát kivéve, akit mellesleg az este meg is csókoltam. Zűrös egy nap volt.
Bár a szemem még behunyva volt, a napsugarak úgy is áthatoltak rajta, majdnem kiégetve a retinámat. Szemeim óvatosan kinyitva egy számomra ismeretlen hely tárult elém. Annyit én is felismertem, hogy egy hálószóbában vagyok, fájdalmakkal harcolva, de hogy kinél az már nem tudtam megállapitani. Hiába próbáltam visszaemlékezni az este megtörtént dolgokra, csak annyi volt világos, hogy berúgtam és egy Alex nevű pasi leállitott az ivászatba, de tovább? Semmi...Igy aztán egy furább tervet megvalósitva, elkiáltottam magam, már amennyire másnaposan lehet kiabálni.
-Van itt valaki? Hol vagyok?-a nagy szoba vizhangzott a hangomtól.
Nem telt belé két másodperc és megjelent...Alex? Hogy mi van? A francba!
-Nicsak! Felébredt Mrs.Titoktartó kisasszony.-a becenév hallatán szemeim kikerekedtek, megszólalni pedig alig tudtam
-Mi van?-ennyit tudtam kibökni
-Az álmaid.-ennyit kellett mondjon, én meg már kitaláltam, hogy ki is ő.
Ő az a szemétláda, gonosz valaki, aki az álmaimban szerepelt és...és akit én megcsókoltam!!!! MEGCSÓKOLTAM!!! Neeeee! Ez nem lehet igaz! Miután jól fejbe vert a felismerés sziklája, kipattantam az ágyból és azonnal előbújt a félő énem, aki Jameshez ment, annyira félt. Ugyan félni féltem tényleg, de a szájamból kiszabadult szavak nem azt mutatták.
-Te mocskos szemétláda! Te...te vadállat! Hogy voltál képes...?-próbáltam a mérges, nem félős énem mutatni, de ő megtalálta a gyengém igy is
-Szemétláda vagyok, de azért még megcsókoltál.-nevetett huncutul, amire már felment a cukrom és megindultam felé, ökölbe szoritott kézzel
-Te rohadék!-kiabáltam és be akartam verni egyet neki, de túl erős volt.
-Murus!-kiáltotta el magát nevetve, én pedig ahogy ütni szerettem volna, nekicsapódtam a falnak
-Mi a...?-csodálkoztam el és a fejemet simogatva, feltápázkodtam, de egy újabb idegen kifejezéssel leültem, de nem magamtól!
-Erősebb vagyok, mint te. Sokkal. Szóval jobb, ha nem próbálkozol.
-Jó! Én nem próbálkozok tovább, de te mit teszel velem? Megölsz? Hát akkor most tedd meg, te rohadék!!!-kezdtem újra kiabálásba.-Itt vagyok!-emeltem fel a kezem feladóan.-Na, mi van nem mered? Gyáva kis senki vagy!-e szavakat kiejtve, könnycsepp folyt végig az arcomon, amit vadul lesöpörtem
-Megölni? Dehogy! Nem lenne egyszerű elintézni, de felteszek egy kérdést. Neked soha nem áll be a csábitó szájacskád?-közelebb jött és leguggolt velem szembe
-Nem!-feleltem mérgesen, a szemébe nézve
-És miért nem?-kérdezett, kiváncsiságot szinlelve
-Mert vannak kérdéseim, és addig nem fogom be a szám, amig nem kapok válaszokat.-feleltem határozottan és összefontam a karjaim a mellkasom alatt
-Akárcsak egy durcás kislány, akitől elvették a babáját, na, de halljam a kérdéseket.-a földről egy székre ültetett, ő pedig leült velem szembe, ugyancsak egy székre
-Egy: Miért csináltad/csinálod ez velem?
-Nyomós okom van rá, hogy ezt tegyem.
-Kettő: Ki vagy te?
-Az, aki az álmaidban szerepelt?!
-Azt én is felfogtam, te barom, de miféle teremtmény vagy? Megharaptál a buliba és a vérem lenyaltad, megittad, nevezzük ezt akárhogy, rémlik?
-Te is tudod, mi vagyok.-felelte nagy egyszerűséggel
-Ha tudnám, nem kérdezném! Lehet, hogy félek, de hülye nem vagyok!-szóltam vissza sértődötten
-Vámpir vagyok, de tudok varázsolni is.-szavait hallva, lepörgött a fejemben a jövőm.
Kiszivja a vérem, majd mikor haldoklok, ad a véréből, átváltozok, megöleti velem minden ellenségét, akik nekem csak ártatlan emberek, bűntudatom lesz és ez miatt depressziós, vérszomjas őrült leszek, majd mikor elege lesz belőlem, végez velem.
-Soha nem tenném ez veled!-rázta meg a fejét, mondandóját erősitve
-És miért nem?
-Mert a szüleidnek megigértem és mert...mert...ez nem fontos.-szünet következett, majd kis idő múlva újra megszólalt.-Vége a kérdezz-feleleknek.-jelentette ki, majd felpattant a székről és a kijárat felé igyekezett, de utána szóltam.
-Ne! Várj!-szavaimra visszafordult és a varázslatot megszüntette, pár megint számomra idegen szavakat mormolva, majd újra elhagyni készült a szobát, de megállitottam
-Igen?-fordult meg az érintésem hatására
-Mi az a nem fontos dolog, amiért még nem tennéd meg velem, azt amit elgondoltam a fejemben?
-Amint mondtam, nem fontos, egyéb?
-De! Igenis fontos! Nekem az!-próbáltam kiszedni belőle, hogy mi lehet az.
Válasza meglepett, ugyanis egy csók volt.
-Ez az a dolog, szeretlek.
-Én is téged, azt hiszem.-szóltam lehajtott fejjel
-De hát nem is ismersz.-nevetett fel kinosan
-Számit az?
-Nem, de képes lennél szeretni? Még ezek után is? Nem lehetek önző. Még nem ismered az embereket, csak most végezel. Engednem kell, hogy felfedezd az embereket, hogy megismerd a világot, hogy élj. Azt amit én nem tehettem meg...te viszont megteheted és ha ezeket megcsináltad és még mindig ezt érzed, amit most, akkor megtörténhet, az amit mindketten akarunk.-felelte és utolsó szavait kiejtve egy könnycsepp suhant végig az arcán, amit letöröltem és beszélni kezdtem én is.
-Képes lennék szeretni téged, még ezek után is, lehetsz önző, ha én is akarom és én akarom. Nem akarom mindezeket, amiket felsoroltál, nélküled megtenni.
-De én nem akarok veled rossz lenni.
-Azzal leszel rossz, ha nem adsz esélyt a dolgoknak, mert akkor én sem és te sem tudjuk meg ezeket.
-Igazad van.-bólintott, majd elmentünk, hogy megmutassa a házat.
Szép ház, jó tágas. Ezek után elmentünk sétálni, közben mindent elmesélt a kérésemre, aztán a fáradtság tüneteivel elmenünk aludni.U.I.: Kellemes Ünnepeket és Szerencsés, Boldog Új Évet Mindenkinek! :) Köszönöm, hogy itt vagytok velem :)